Láng György Géza

Ez a hétfő egy pénteki napon kezdődött. A 24.hu írta meg először, de 24 órán belül repült rá szinte az egész magyar sajtó. Utóbbival nem is lenne baj, hiszen valóban szenzációs hír, ha egy nagy kórház intenzív osztályának összes ápolója felmond. A probléma ott van,…

Láng György Géza

Sok évvel ezelőtt, a nyolcvanas évek derekán volt az a hétfő, amikor a Napló szerkesztőségének minden munkatárs számára kötelező reggeli lapindítóján mindössze hárman-négyen jelentek meg. A pártállamnak akkoriban már csak néhány éve volt hátra, ezt azonban még senki nem sejtette, így fel sem merülhetett, hogy…

Láng György Géza

Valamikor sajtónap is volt. Igaz, nem túl dicső alkalomból, a Vörös Újság megjelenésének évfordulóján, december 7-én tartották – viszont akkor legalább tényleg a sajtó munkásairól szólt ez a nap. 1990 óta március 15-ike a Magyar Sajtó Napja, ami kétségkívül jelentősebb dátum, mint az ántivilágbeli, ám…

Láng György Géza

Miután tisztáztuk, hogy kollégák lévén tegeződünk, első szakmai mentorom első kérdése az volt hozzám, hogy „aztán inni tudsz-e?” Húsz évem minden önérzetével válaszoltam, hogy erre addig nem volt panasz. Jóska ezután átadott nekem 31 forintot azzal, hogy ugorjak le az 1-es csemegébe és hozzak egy…

Láng György Géza

A múlt héten elmondtam, hogy egy tapasztalt kolléga gondjaira lettem bízva, miután a Napló főszerkesztője alkalmasnak tartott arra, hogy megpróbálkozzam az újságírással. Meglehetős óvatossággal kopogtattam be ezután a belpolitikai rovat főmunkatársának ajtaján. Mert – és ezt addig senki nem kérdezte tőlem, pedig az legalább olyan…

Láng György Géza

Sokan kérdezték már, hogy hogyan lettem újságíró, hát most elmondom. Amúgy is ideje lenne megírnom az emlékirataimat, vegyük úgy, hogy elkezdtem! Tűzoltó és katona soha nem akartam lenni, vadakat terelő juhász inkább. Szeretett Fekete István könyveim hatására sokáig erdésznek készültem, majd jött Passuth, és a…

Láng György Géza

A hétfő hosszú éveken át volt számomra egyenlő a lapzártával. A hét sokak által gyűlölt első munkanapján általában naphosszat a számítógép előtt ültem, olvasgattam és javítgattam kollégáim „remekeit”. Többnyire ilyenkor írtam meg a magaméit is, a „Legfőbb múzsánk a határidő” jelmondat jegyében. Ez a szlogen…