Láng György Géza

A NŐ – ötszörösen

Öt fiatal sümegi alkotó közös kiállítással mutatkozott be Sümegen a Kisfaludy Emlékházban december 1-jén. Sokan jöttek el a délutáni megnyitóra, köztük ott volt Végh László polgármester is, és természetesen sok büszke szülő, testvér, rokon, barát és szomszéd. A kiállító művészek közös vonása Sümeghez kötődésükön kívül az, hogy valamennyien nők, és a Női vonalak című kiállítás témája is a női lét, a nőiesség.

A tárlatot Fenyvesi Zoltán, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg, aki egyenként bemutatta az alkotókat is.

Kiss Gizellát – aki egy verset is elszavalt a megnyitón, Sárközi Erika Hétköznapi józanság című költeményét – a színek szerelmeseként jellemezte, aki így vallott magáról: „Színek nélkül olyan lennék, mint muzsikus a hangszere nélkül. Körbe venne a csend, és az üresség. Ha festek, lelkem összes aranyát a vászonra borítom. Szeretném mindenkivel megosztani azt a felemelő érzést, miközben létrehozunk valamit, csak mi vagyunk, és a boldogság. Mert az alkotás-boldoggá tesz. Hiszem, hogy valamit átadni, a világ legtisztább cselekedete. Egy érzést, egy hangulatot, egy boldog pillanatot. Ha a képeimmel, színvilágommal akárcsak egyszer is örömet okoztam, már érdemes volt az ecsetet kézbe vennem.”

Kiss Gizella kiállítási bemutatkozásában egy Dick Swaab idézettel fejezte ki művészi hitvallását: „Egy festmény nem csupán festékből áll. Olyan alkotás, amelyben tetten érhető a művész agya, tudása és érzelmei, és túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki. Csodálatot, vagy éppen megdöbbenést. A festéket a művész tölti meg élettel, az élmény pedig a befogadóval folytatott kommunikációval jön létre.”

Idézettel indította bemutatkozását Németh Eszter is: „Mindannyian ugyanarra megyünk, csak más úton.” (Benjamin Button különös élete). A továbbiakban így vallott magáról:

„Mióta eszemet tudom, mindig körülvettek a művészetek: édesapám munkái, a család műtárgyai, nagyszüleim barátainál a festmények és szobrok, a templomok freskói, édesanyám zenéje. Így kerültem az alkotás hullámhosszára.

A létrehozás, kreativitás végigkísérte iskolás éveimet.

Középiskolai oklevelem megszerzése után óvó néniként kezdtem dolgozni. Ez a pálya is engedett teret az alkotásnak. Díszletek, szemléltető eszközök, kellékek megálmodásában és kivitelezésében élhettem meg a teremtés csodáját. Később a főiskolán is részt vettem munkáimmal kiállításokon.
Az anyag saját prizmámon keresztül vetül ki. Ettől egyedi és megismételhetetlen. Ha a befogadó ráhangolódik, rám és magára találhat. Szép találkozás ez.

Az alkotásokról beszélni, elemezni nem nekem való műfaj. Számomra a folyamat a lényeg. A megszületés, amely nyugalmat, megismerést, megértést, felismeréseket hordoz.

Az alkotás számomra olyan tevékenység, amely máshoz nem hasonlítható izgatottsággal, örömmel, megrendüléssel, rácsodálkozással jár. A teremtés csodájára, amely örökké kínál felfedeznivalót. Inspirál minden, ami körülvesz: hangulatok, képek, emberek, színek, helyzetek. A halhatatlan centrum, a MAG végtelenül üzen, s a művész mindenkiben ott él. Felszínre csalogatni a bennünk szunnyadót lehet ijesztő is, de a bátorság jutalma a kegyelem, a megnyugvás, az elfogadás.

Minden úgy jó, ahogy van.”

A Női vonalak című kiállítás meghatározó egyénisége Oszkai Réka, aki a legrégebben foglalkozik közülük képzőművészettel. Ráadásul igazi lokálpatrióta, sokat tesz a városért és a közösségért.

Márta István azt írta róla egy régebbi kiállítása kapcsán: „Világa sárból építkezik. Ez az egyik őselem. Ősi, mint a fazekasság, amely az ember egyik legrégebbi, és egyben a legszebb művészeti megnyilvánulása.”

Magáról Réka így ír bemutatkozásában: „Sárból álmodom Tündérvilágomat.

Elsősorban figurális kerámiákat készítek, alkotásom egyedi, szecessziós hangulatúak. Szívesen elevenítem meg a gyermekeimmel közösen megálmodott manókkal, tündérekkel, angyalokkal benépesített mesevilágot.

Nőket alkotok, mert nő vagyok. Szecessziós stílusú, iparművészeti kerámiákat, mert szeretem a fényt, az arany színét, a csigavonalakat, a virágokat. Olyan rohanó világban élünk, ahová a pillanat szépsége, a csend, a gondolatok alig-alig férnek bele. Én ezeket a pillanatokat szeretném adni.

Agyagot használok, mert egy csodálatos anyag. Puha, formázható, alakítható, természetes, csendes, azt teszi, amit akarok. Gyönyörű a színe, de hagyja, hogy megváltoztassam. Alkotásaimra jellemző a fény, az arany, a csigavonalak, a mély színek és virágok, mint díszítőelem használata. Egyedül dolgozom, én és a gondolataim. Nem vagyok hajlandó sokszorosítási technikákat alkalmazni. Minden alak, baba egy egyedi, megismételhetetlen alkotás.

Rékának kerámiáin kívül még egy komoly hozzájárulása volt a kiállítás sikeréhez: a bemutatkozó alkotók között volt a lánya, Oszkai Virág is.

Az ifjú hölgy idén érettségizett a Szombathelyi Művészeti Gimnáziumban, ahol szobrász szakon tanult. Középiskolai tanulmányai alatt dolgozott a Szombathelyi Weöres Sándor Színháznak.

Hihetetlen, de elsőre felvették a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, formatervező szakra. Nem így tervezte, biztos volt benne, hogy Szombathelyen folytatja tanulmányait és szobrászként fog végezni, de az élet másképp akarta. Ma már inkább a formatervezés foglalkoztatja – és persze a környezetvédelem. Már tizenegyedikes kisdiákként a nagy ötödéves végzősökkel tervezett projektet, melynek az újrahasznosítás volt a témája. Azóta is elkötelezettje a környezetvédelemnek, az újra hasznosításnak, állatvédelemnek, ahogyan ezt egyik kiállított alkotása is mutatja. Egy Barbie babákból újra gondolt nyúl, avagy tes(z)tnyúl, ami a szépség oltárán feláldozott szerencsétlen teszt állatok és az elérhetetlen “barbibaba test” között állít párhuzamot.

A sümegi kiállításra szobrász szakon született alkotásait hozta magával. Gipsz és agyag (kerámia) tárgyakat, melyek sok esetben saját magát, az alkotó önarcképét mintázzák. A felületekkel és az anyagokkal való játék az, ami eddig meghatározta alkotói irányát, azonban az előtte álló egyetemi időszak még sokat változtathat ezen. A célja, hogy használható, jól használható, a szó jó értelemében vett hétköznapi tárgyakat alkosson, gondoljon újra és ezzel adjon az embereknek.

Az ötödik alkotó, Szász Ildikó, az Alföldről, Kecskemétről költözött Sümegre családjával. Magáról így vall bemutatkozásában: „A körülöttem lévő táj szépsége magával ragadott, megvettem az első alap fényképezőgépem, amivel megörökíthettem a látványt. Kb. nyolc éve fotózom hobbi szinten, évente fotóstáborokban veszek részt, fejlesztve tudásom. Számos fotópályázaton, kiadványokban szerepelnek képeim. Kiváltképp közel áll hozzám a tájfotózás, de minden érdekel: épület, ajtók, ablakok, emberek, virágok stb.

A kézművesség szeretete gyermekkoromban kezdődött, édesanyám tanított kötni, horgolni. Fizetés-kiegészítésként pulóvereket, egyéb téli holmikat kötöttem, gobelinképeket hímeztem eladásra. Egy gyöngyékszer kiállítás oly mély benyomást tett rám, hogy mintafüzetekből kezdtem el a gyöngyfűzést. Különböző anyagokból és különféle technikával készítek ékszereket, például gyöngy felhasználásával fűzöm, szövöm, hímzem az emberi testre aggatható szépségeket. Szeretem a horgolt ékszereket is, amelyeket gyönggyel, anyacsavarral, függönykarikával és még számos kiegészítővel kombinálok.

Legfrissebb hobbim a festészet. Kezembe vettem az ecsetet, hogy kipróbáljam magam e téren is. Előbb csoportban lestem el az alapokat, de már egyénileg otthon festegetek minden olyant, ami számomra szép és gyönyörködtet. Régóta egyik vágyam volt, hogy saját festményemet lássam a falamon. Azóta már más falait is díszítik a képeim.

Folyamatosan keresem a kihívásokat, szeretek új utakat felfedezni.”

A kiállítás-megnyitót hangulatosan színesítette, hogy a szervezők forró teával, mézes süteményekkel kínálták a megjelenteket, a gyerekek pedig az adventi készülődés jegyében angyalkákat készíthettek a Bazsi Kézműves Csoport tagjainak segítségével, és mézeskalácsokat is díszíthettek Illésné Pujszter Hajnalkával.

Oszkai Réka, Oszkai Virág, Fenyvesi Zoltán, Kiss Gizella, Németh Eszter és Szász Ildikó

Talán ez is tetszik...

Comments are closed.