Láng György Géza

A „Tudjukkik” esete azokkal, akik Bélától bénáznak

Ezt az eredetileg tavaly november 2-án megjelent cikkünket az ajkai polgármester annyira a szívére vette, hogy feljelentett becsületsértésért és rágalmazásért.

A részletekbe most nem mennék bele – amikor lezárul az ügy, ígérem, hogy részletes beszámolót kapnak róla olvasóink –, a lényeg az, hogy az első bírósági meghallgatáson Schwartz ügyvédje azt ajánlotta, hogy ha az inkriminált cikket leveszem honlapunkról és helyette közzéteszek egy bocsánatkérést a „geci” kifejezés használatáért, akkor eltekintenek a pertől. Az egyezséget elfogadtam, bár előzőleg a bíróság előtt is kifejtettem, hogy szóhasználatomat indokoltnak tartom és azt meg is tudnám védeni, ám béketűrő ember lévén szeretném elkerülni a hosszas pereskedést. A megegyezés tehát a bíróság előtt megszületett, a részletek megbeszélése során még a „gentlemen’s agreement” kifejezés is elhangzott. Ennek megfelelően a cikket két nap múlva levettem honlapunkról és helyén mindmáig ez a szöveg volt olvasható: „Cikkünkben olyan kifejezést használtunk, amely általában nem az én stílusom (valójában ez esetben is mástól “kölcsönöztem”), és amit a vele jellemzett Schwartz Béla személyére nézve sértőnek és megalázónak talált. Kérésére ezért a cikket töröltem, a helytelen kifejezés használatáért pedig az érintett és olvasóink elnézését kérem!”

Úriemberek között az ügy ezzel le is zárulhatott volna. Schwartz Béla azonban nem úriember és esze ágában sincs úriemberként viselkedni. A bíróságot „elfelejtette” értesíteni róla, hogy megegyezésünknek eleget tettem, miközben engem megtartott abban a hitben, hogy az ügy lezárult. Amivel „ügyesen” elérte, hogy a számára bosszantó szöveg hónapokon át ne legyen olvasható.

Schwartz ügyvédje viszont emiatt kínos magyarázkodásra kényszerült a június 28-ára összehívott újabb tárgyaláson, amikor elmondta, hogy bár ő megfelelőnek tartotta bocsánatkérésemet, megbízója azt nem fogadja el. Maga a megbízó pedig – akárcsak az első tárgyaláson – ezúttal sem jelent meg. A bíró ezért adott neki még egy lehetőséget, hogy becsületét becsületes úton mentse, azaz nyilatkozzon a bocsánatkérés elfogadásáról. Az igen becsületes Schwartz Béla így nyert még néhány hetet, amíg a számára kényelmetlen írás továbbra sem volt olvasható. Végül persze a szeptember 13-án megtartott meghallgatásán kénytelen volt nyilatkozni és – személyiségének ismeretében nem meglepő módon – úgy döntött, hogy neki ez nem elégtétel. Cikkünk ezért mostantól az alábbiakban újra olvasható.

 

Jótékonysági gálaműsort tartottak október 28-án a lesencetomaji művelődési házban, adta hírül a veol.hu. A falu plébániájának felújításáért szervezett, egymillió forintot összegyűjtő akció zárásaként megtartott programon sok ajkai előadó is fellépett. Az eseményről az ajkai városi sajtó ennek ellenére nem adott hírt.

Pedig megírtam, sőt az Ajkai Szó online felületére fel is töltöttem. A beküldött cikket azonban indoklás nélkül törölték. Ami számomra nem okozott meglepetést. Szerepelt ugyanis benne két tiltott név.

Az egyik Fülöp Zoltáné, akinek a nevét nemcsak leírni, hanem nyilván kimondani is szörnyű, hiszen Schwartz Béla polgármester még a képviselőtestületi üléseken is csak „egyes számú feljelentő”-ként aposztrofálja (bár lehet, hogy ő a kettes számú, amennyiben éppen Ravasz Tibor a fő ellenség, akinek a neve ugyancsak a tiltott szavak közé tartozik a városi sajtóban).

A másik tiltott név a sajátom. Ami meglepő lehet azok számára, akik azt hitték, hogy Láng György Géza főszerkesztő saját akaratából vonult nyugdíjba. A valóságban az történt, hogy Schwartz Béla valamiért a fejébe vette, hogy én „súgok” a Fidesznek. Nem tudom, miért tettem volna, normális ember nem is gondolna ilyesmire, de a szépen fejlett paranoiával bíró polgármester számára ez logikus következtetés volt azok után, hogy többször is vitába mertem szállni vele. Tehát először a városi televízió éléről, majd az online kiadás szerkesztéséről váltott le. A tévés vezetőcsere még egyezett az én akaratommal is, hiszen Augiász istállóját valamivel könnyebb lehetett kitakarítani, mint ott változást elérni, ezért magam ajánlottam Lékó Sándor barátomat helyettem. Utólag kiderült: vesztemre. Schwartz Béla ugyanis nem hülye, csak geci. Hamar kiszámolta, hogy ha Sanyink profi újságíró, akkor nyilván képes lesz hetilapot is szerkeszteni. Hogy igaza volt-e, azt ítélje meg a Nyájas Olvasó, az én munkaviszonyomat mindenesetre indoklás nélkül szüntették meg azonnali hatállyal, miután kilátásba helyeztem, hogy megjelentetném a Fidesz közleményét is Ajka pályázati „sikereivel” kapcsolatban (amihez egyébként a szerkesztő bizottság egy korábbi határozata értelmében joguk volt – pontosabban lett volna…)

A biztosítékot végleg egy, a Bakonyi Kilátóban megjelent cikk verte ki, amelyben homokozóban játszadozó óvodások szintjén zajló szócsatáknak neveztük a „Béla és Frici” (vagyis a polgármester és az erőművezér) között zajló bírósági perpatvarokat. Schwartz Béla ezután közölte a városi sajtó jelenlegi vezetőivel, hogy nem szeretné, ha az én nevem alatt a továbbiakban is cikkek jelennének meg az Ajkai Szóban. Ami eléggé elképesztő annak fényében, hogy a kifogásolt írás nem ott látott napvilágot, Schwartz Bélának pedig semmi köze ahhoz, hogy ki és mi jelenik meg az Ajkai Szóban. Mármint jogilag. Mert gyakorlatilag viszont megvan a hatalma hozzá és habozás nélkül él is vele.

Nem hibáztatom a kollégáimat, amiért nem bocsátkoznak egyenlőtlen küzdelembe miattam. Azt azonban nehezményezem, hogy tulajdonképpen természetesnek is tartják, és a mindennapi munkavégzés során is elfogadják, hogy a polgármesternek és néhány bizalmi emberének direkt beleszólása legyen abba, hogy mi jelenik meg a város közpénzen fenntartott sajtójában. Én pedig ezek után voltam kénytelen leírni, hogy nem okozott számomra meglepetést cikkem eltüntetése. Mert abban a világban, ahol mind az újságírók, mind az újságolvasók (nagy része) számára természetes, hogy mindenféle kiskirályok mondják meg hatalmi pozícióból, hogy mit lehet és mit nem ajánlott nyilvánosságra hozni, talán tényleg nem meglepő, ha a helyi sajtó számára nem hírértékű, hogy valahol a város olyan reprezentánsai léptek fel, mint a Pedagógus Női Kar, a Borostyán Férfikar, Németh Csaba, az Ajka-Padragkút néptáncegyüttes. Ezt ugyanis jócskán felülírja az a szempont, hogy viszont az egymilliós adományt maga a „Tudjukki” adta át.

Láng György Géza

Talán ez is tetszik...

Comments are closed.