Mese útja a terápiás életig

A mai rohanó világban, egyre nagyobb szüksége van gyermekeinknek a természet megnyugtató, gyógyító erejére. A körülöttünk élő állatok, legyenek bár kutyák, lovak, macskák, vagy egyéb házi kedvencek, hihetetlen hatással lehetnek a személyiség fejlődésére.

Remélhetőleg sokan hallottak már munkába járó terápiás kutyákról, lovakról is. Ám amikor állatterápiás foglalkozásokról beszélünk, akkor nem feltétlenül kell sérült, beteg, fogyatékos emberekre, gyermekekre gondolnunk, hiszen a kutatások kimutatták, hogy milyen komoly egészségmegőrző szerepe lehet a velük való tevékenykedésnek, együttélésnek.

Mese

Ennek felismerése vezetett öt évvel ezelőtt a „Buksi-suli” kutyaterápiás foglalkozások elindítására az Ajka Városi Óvoda Patakparti Óvodájában. Segítségemre volt Kissné Laczay Ágnes két vizsgázott terápiás kutyájával, Alice-szal és Áfonyával, akik a mai napig felváltva dolgoznak Mazsola csoportomban. Sajnos az idő felettük is könyörtelenül eljár, így megfogalmazódott bennem a vágy és az igény egy saját terápiás kutya kiképzésére. 2014. május 11-én megszületett Mese, egy golden retriever kutya, aki ebben a munkában társam lett. Három évig tartó felkészítésében férjem, Pap Károly kutyatréner segített, szakszerű és kitartó képzéssel.

Csak tájékoztatásként jelzem, hogy jelenleg Ajkán öt terápiás vizsgával rendelkező kutya van, közülük három lát el szolgálatot aktívan. Megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket. A fent említett Alice belga juhász kezdte városunkban ezt a szép hivatást. Ő nyugdíjas éveiben jár, és betegség miatt nem dolgozik. Áfonya, egy mudi kutya vette át feladatait a Mazsola csoportban, heti rendszerességgel. Kiss Istvánné kutyája, Shannon, egy border collie, amely egészségügyi okokból kifolyólag csak ritkán vállal foglalkozásokat. Az ajkarendeki általános iskolában Éden labrador retriever Ramasz Vanda tanárnő irányításával aktívan dolgozik. Nagy igény és szükség mutatkozott tehát Mese terápiás kutyává válására. Már a neve is jelzi, hogy hivatását a gyerekek, elsősorban az óvodás korosztály körében tölti be.

Sokan úgy hiszik, hogy az állatasszisztált terápia kutyasimogatásból áll. Szeretném ezt a téves nézetet megcáfolni, hiszen komoly szakmai célokat valósítunk meg, fejlesztéseket végzünk a kutya bevonásával, az ehhez szükséges eszközök biztosításával. Tevékenységünk tervszerűen, és tudatosan épül fel. Akik már betekintést nyertek a „Buksi-suli” munkájába, igazolva érzik ezt. A kutya óriási motiváció a gyermekek számára a játszva tanuláshoz. Mindezek sikeres megvalósításához átlagon felüli képességekkel, tudással, képzettséggel rendelkező négylábú társra van szükség. Itt nem elég a családi kutyákkal szembeni engedelmességi elvárások szintje, hiszen összetett feladatokat, trükköket végeztetünk, teljes figyelemkoncentrációt, együttműködést várunk el tőle. Csak érdekességképpen, Mese közel hetven utasítást, trükköt teljesít, ha szükséges kézjelre, ha a feladat úgy kívánja, szóbeli felkérésre. Egy trükk tökéletes, minden körülmények közötti elvégzéséhez 3000-5000 ismétlés szükséges, a kutya képességétől függően.

Valószínűleg nem mindenki tudja, hogy milyen kemény munkát végez kutya és felvezetője, mire megszerzi az áhított terápiás igazolványt, nem beszélve a vizsgákkal járó adminisztratív és egyéb feladatokról, nehézségekről, amelyekkel meg kell küzdeni. Röviden szeretném ezt az utat bemutatni, hogy ezzel emeljem a terápiás kutyák iránti tiszteletet, elismerést, egyben köszönetemet fejezem ki számukra, hogy mint annyi mindenben, ebben is társaink és barátaink, elképzeléseink feltétel nélküli támogatói, megvalósítói.

Mese már az alomból is célirányosan került kiválasztásra, olyan tesztek elvégzése után, amelyekből a kiskutya jövőbeni alkalmasságát lehet megállapítani. Felkészítése a terápiás életre már megszületésekor elkezdődött, hiszen a korai szenzibilis időszak a legmegfelelőbb a kutya nevelésének megalapozásához. Folyamatosan látogattuk alomtestvérei és családja körében, megfigyeltük viselkedését, szoktattuk a velünk való együttéléshez. Mint minden kiskutyának, számára is nehéz időszak volt az elválás a megszokott környezetből, de nálunk már várta Buksi kutya, aki átvette az anya szerepét, és ott volt Démon, aki éppen ellenkezőleg, arra tanította meg, hogyan kell elviselni mások furcsaságait.

A kiskutya képzése egy napra sem szünetelhetett, legyen akár fogvacogtató zimankó, akár elviselhetetlen hőség. Mivel rám várt a terápiás vizsgán való megfeleltetés, tudtam, hogy kemény megmérettetésen fogunk részt venni, így kötelességemnek éreztem a vizsgaszabályzat szó szerinti elsajátítását. Férjem irányításával nyomon követtem kutyám fejlődését, gyakoroltam a vizsgafeladatokat, kerestem minden olyan helyzetet, szituációt, amellyel trenírozhatom kicsi társamat. Mese kutya is egy ösztönállat, amit nem lehet soha figyelmen kívül hagyni. Ugyanúgy, mint nekünk, vannak erősségei és gyenge oldalai.  Sikeres vizsgára törekedtem, tudtam, hogy ennek érdekében meg kell találnom azokat a módszereket, amelyekkel megvalósíthatom az álmomat. Sok küzdelmes hétköznap és ünnepnap, öröm, siker, de elkeseredés, kudarc is áll a közös munkánk mögött.

Felvettük a kapcsolatot több, kutyakiképzéssel foglalkozó szervezettel. A cél érdekében tapasztalatszerzésre akár Kecskemétre is elvittük Mesét, több alkalommal is. Meggyőződtünk arról, hogy képzésére hatékony módszert alkalmazunk, a pozitív megerősítés módszerét, a jutalmazást. Itt kell megemlítenem, még ha esetleg megbotránkoztató is a gondolat, de a kutya neveléséhez kidolgozott módszerek hatásosak a gyermekek nevelésénél is. Munkánk során nagyon sok kutyával kerültünk kapcsolatba, volt összehasonlítási alapunk, és egyértelművé vált, hogy Mese az átlagosnál gyorsabb felfogású, kifejezetten okos, jó megfigyelőképességgel rendelkező kutya. Ez kompenzálta lustaságát, így sokat tanult azáltal, hogy megfigyelte Démon képzése során a feladatok elvégzésének módját.

Miután úgy éreztük, hogy kutyánk felkészült a vizsgára, kezdődhetett a megmérettetés.

Gondolom nem mindenki számára ismert, hogy terápiás kutyafelvezető csak úgy lehet valakiből, ha valamilyen alapítványhoz csatlakozik. Egyénileg senki nem tehet vizsgát, még ha minden szempontból megfelel, akkor sem. Mivel addigi munkámat a SANSZ (Segít A Négylábúak Szeretete) Alapítvány tagjaival végeztem, úgy tűnt a legcélszerűbbnek, ha ebbe a közösségbe kérem a tagfelvételemet. Mivel ennek az alapítványnak Debrecenben van a székhelye, nem volt könnyű a kapcsolattartás, ám a célom elérésének ez nem lehetett akadálya. Nem kis feladat volt az adminisztrációs munkák végzése, a versenyfutás a határidőkkel, amelyeknek a betartása soha nem az én hibámból vált izgalmassá. Akkor még nem beszéltünk az anyagi kiadásokról, amelyek ugyancsak nem elhanyagolható tényezők. A terápiás vizsgához szigorú, sokoldalú állatorvosi vizsgálat szükséges, amelynek eredményeire is heteket várakoztunk. Dr. Szinesi András és lelkiismeretes csapata ebben a határidős feladatban megértő partnereim voltak.

Mese munkában

A terápiás vizsga két fordulóból tevődik össze. A tanuló kutyának és felvezetőjének első körben az ösztönöket, alapengedelmességet, élelemmegtagadást, szeparációs szorongást, és még sok egyéb képességet vizsgáló, 13 feladatból álló feladatsort kell teljesítenie, három vizsgáztató jelenlétében. Hibázási lehetőség nincs, sok esetben az emberi jóindulat hiányával is meg kell küzdeni, ami lelkileg nagyobb kihívás, mint a megfelelés teljesítése. Ha mindezek ellenére sikeres vizsgát teszünk, újabb adminisztrációt követően, 15 alkalommal hospitálnia kell a kutyának abban a közegben, ahol a vizsga második része lesz. Kritérium, hogy ott már legalább egy éve dolgozzon terápiás kutya és felvezetője. Óvodám, az Ajka Városi Patakparti Óvoda ebben segítségemre volt, hiszen az óvoda vezetése törekvéseimet, innovációmat örömmel és nyitottan fogadta. Így a valós terápiás helyzetben történő vizsgához a Patakparti óvoda adott otthont. Mese hospitálását Alice kutya, és felvezetője Kissné Laczay Ágnes tette lehetővé. Újabb határidővel találtam szemben magam, hiszen a temperamentum vizsga és a gyakorlati vizsga között eltelt idő minimalizálva és maximálva is van. Komoly számításokat végezve kijelöltem a legalkalmasabb vizsgaidőpontot, szerveztem a vizsgát, intéztem a papírokat. A logisztika kemény szellemi munkát igényelt, testileg-lelkileg fárasztó tevékenységnek bizonyult, miközben a napi munkámat is végezni kellett. A sikeres gyakorlati vizsgát 2017. november 8-án tettük le, amihez óvodapedagógus minőségben Kaposiné Kundermann Lívia adta szakmai tudását. Ő irányította a gyermekek tevékenységét, míg én a kutyafelvezetői teendőket láttam el, hiszen mindkét vizsgaszakaszban a kutya és felvezetője összehangolt munkáját értékelték. Óriási munka állt mögöttünk, így a siker után az örömünk határtalan volt és máig az. Megvalósult egy álom, amelyért évekig nap mint nap küzdöttünk, harcoltunk.

Mindebből mára csak a nyugalom, és béke maradt, amikor Mese kutyámmal az oldalamon terápiás hátizsákunkkal elindulunk, hogy küldetésünket teljesítsük, szebbé tegyük az óvodás gyermekéveket, játszva fejlesszünk, állatszeretetet neveljünk az utánunk következő generációba.

Megosztom mottómat, amely végigkísért ezen az úton, és nem engedte, hogy a nehézségek eltántorítsanak célomtól: „Hidd el, meg lehet csinálni. Ha valóban hiszel abban, hogy meg lehet csinálni, meg fogod találni a módját. A megoldásba vetett hit kikövezi az odavezető utat!”

Papné Takács Ágnes

Talán ez is tetszik...

Comments are closed.