kilatocsi

Meghalt ma a “Kabos”

Úgy egy jó éve volt a 30. osztálytalálkozónk, amit úgy tartottunk meg, hogy az “A” és a “B” évfolyam együtt ünnepelt a valamikori II-es számú Általános Iskolából. Kevés dolgot tudtunk meg egymásról, volt pár ember, akinek érdekes volt az életútja, vagy épp a jelene, de köztünk egy volt akinek mindkettő.

Gyerekkorunkban “Kabosnak” hívtuk vörös haja miatt, de végül a sorsa megmutatta, hogy nem volt véletlen a híres elődhöz hasonlítani őt. Színész lett, jó ember lett, családapa lett, majd váratlanul meghalt.

Mi ebből a tanulság? Nem tudom. Az élet rövid, jó emberekkel is történnek rossz dolgok, talán az emlékezés ami marad. Emlékezés a múltra, a jóra, a szépre, emlékezés egy életre egy hiteles nekrológgal az emberről, aki eljátszotta nekünk a sors drámáit.

Nekünk és talán helyettünk, hogy ne kelljen, csak nézőként átélnünk…

Isten veled, “Kabos”!

A Soproni Petőfi Színház cikke…

About

Talán ez is tetszik...

Comments are closed.