Livike

Formák, gondolatok és tippek

Formába faragott gondolatok címmel nyílott kiállítása az ajkai vmk-ban Diénes Attila szobrászművésznek. A kiállító művész afféle házi szobrásza Schwartz Béla polgármesternek. Két jelentős munkáját is felállították már Ajkán.

A Schwartzhenge

A várossá nyilvánítás ötvenedik évfordulója tiszteletére készült, durván faragott kőoszlopokból álló jubileumi emlékműve Schwartzhenge néven híresült el.

Bányászcsalád. Apu a föld alatt dolgozik…

Másik szobra, amely egy padon üldögélő nőt és egy mellette kandikáló kisgyereket ábrázol, a Bányászcsalád címet kapta; feltehetőleg azután, hogy a Bányásztelep bejáratának díszítésére eredetileg tervezett, szögletes kövekből összerakott bányászcsalád szoborterv erős elutasításra talált a városlakók részéről. A Bányászcsaládból pont a bányász hiányzik, ez azonban nem zavarta a városvezetést, a szobrot felállították, a népnyelv pedig erre is hamar megtalálta a magyarázatot: apu éppen a bányában dolgozik…

Csigaverseny, vécépapír, vagy a Párkák fonala?

A jelenlegi tárlaton bemutatott szobrok is tág teret adnak az értelmezésnek, lévén egytől egyig nonfiguratív alkotások. Ami mulatságos mozzanatokat is eredményezett a megnyitón. Például, amikor Muladi Brigitta művészettörténész arról beszélt, hogy milyen absztrakcióba sűríti mondanivalóját az Euklidész tiszteletére készült mű és rámutatott arra, a mögötte állók udvariasan szétnyíltak és hátranéztek – miközben a szobor ott volt előttük. Csak nem gondolták, hogy ez az… A Párkák fonalát szimbolizáló alkotást pedig az egyik néző két tekercs vécépapírnak, egy másik csigaversenynek tippelte.

A művészettörténész megoldásai elegánsabbak voltak, azonban ő is bakizott egy méreteset, amikor úgy vélekedett, hogy Diénes Attila marosvásárhelyi, tehát jól ismeri a fákat. Tudjuk, hogy a fővárosból minden vidéki ember mezőgazdasági munkásnak látszik, Erdély pedig egy hatalmas és romantikus erdőnek, de azért elmondanánk Brigittának, hogy Marosvásárhely éppen egy erdőben szegény terület középpontjában fekvő, több mint százezer lakosú nagyváros, tehát egy átlagos marosvásárhelyi ember nemigen lát több élő fát, mint egy budai úrilány – sőt!

Hát ez meg mi?

 

 

About

Talán ez is tetszik...

Comments are closed.